L�togat�s a leg�regebb Magyar fest�n�l, a 88 �ves Koszta J�zsefn�l, aki a Kossuth-d�jat majdnem visszavitte a post�ra, mert nem hitte, hogy neki sz�l – s akit most nyaralni k�ld a korm�ny

A Kossuth-d�jas Koszta J�zsef, a magyar fest�m�v�szek nesztora Pesten van. A kultuszminiszt�rium m�v�szeti f�oszt�ly�n tudtuk meg a h�rt, ahol �ppen azon buzg�lkodnak, hogy hamarj�ban milyen form�ban is adj�k Koszt�nak tudtul azt a megbecs�l�st �s szeretetet, amivel a demokr�cia sz�montartja �rt�keit.

A d�nt�s hamar megt�rt�nt. Koszt�t feles�g�vel p�rhetes gy�gykezel�sre �s pihen�sre Balatonf�redre k�ldi le a miniszt�rium. M�r gondoskodnak is az aut�r�l meg a kis uticsomagr�l �s viszik az �r�mh�rt. Koszt�nak….�buda, Knur P�ln� ucca 16. A rozoga kis bolt�ves h�z h�zmester nem tud arr�l, hogy itt egy h�res fest�m�v�sz lakik.
-Hacsak az a kis alacsony �regember nem ott a pincelej�r�n�l, a kapu alatt – mondja bizonytalanul.

Bekopogunk , t�nyleg itt van el�tt�nk a 88 �ves Koszta J�zsef h�s�ges �letep�rj�val, Annusk�val. A kor �s s�lyos betegs�g ha meg is viselte, de nem t�rte meg; csillog� szemmel, boldogan �rvendezik l�togat�sunknak. A d�v�n al�l egy zs�kv�szonba varrt csomagot kotor el�. Izgatottan v�gja sz�t bicsk�j�val a sp�rgaf�rcet �s el�ker�lnek az egym�sra csavart olajk�pek. Feles�ge seg�teni akar, de � elh�r�tja:
-Engedj, Annuska, ez az �n dolgom.
�s m�ris f�radhatatlanul tartja egyik k�p�t a m�sik ut�n maga el�, hol a k�pre, hol fel�nk hunyorgatva. A kis szoba f�nnyel telik meg. M�ly k�k �s barna sz�nekben �gyazottan, eg�szs�ges optimizmussal ragyognak a k�pek.

Az egyik k�l�n�sen sz�p kazlas k�p�n�l megsz�lal a mester:
-Ez a k�p alkuban volt m�g annakidej�n a miniszt�riummal, de nem j�tt�nk ki az �rban, �s �gy visszamaradt. Bezzeg most m�s a helyzet. A felszabadul�s �ta �rzem igaz�n, hogy t�r�dnek velem. El�bb csomagot kaptam, azt�n meg p�nzt. Lehet, hogy nem is hiszik el az urak – mosolyodik el, - de visszavittem a p�nzt a post�ra, annyira nem hittem el, hogy nekem sz�l, de ott azt�n megtudtam , hogy m�gsem t�ved�s, hanem a demokr�cia gondoskod�sa a m�v�szekr�l.

Egy sz�p fiatal feh�rruh�s l�nyt �br�zol a k�vetkez� k�p.
-Egy v�rosi h�lgyr�l festettem, Csongr�don – b�szk�lkedik az �sz mester.
-Ugyan, ugyan, apuska – pirongatja Koszta n�ni, - de rosszul eml�kszik, hiszen az is �n voltam otthon a tany�n. De tess�k mondani – folytatja v�ratlanul (fel�nk fordulva) – tetszenek �n�knek az absztrakt- k�pek? Mert a f�rjem azt mondja r�luk, hogy a f�rgese majd elhull…
-�r�l-e a dics�s�gnek, Mester? – k�rdezz�k v�g�l.
-Ne haragudjanak – mondja – tal�n szer�nytelennek l�tszom, de: egyik f�lemen be, a m�sikon ki. Az �n �r�m�m a munka, mert az �gy van, hogy „kenyni” musz�j.

M�r csavargatja is egyik v�szn�t a m�sik ut�n, �jra bepakolja a zs�kdarabba, s a csomag megint a d�v�n al� ker�l. Koszta n�ni megmagyar�zza:
-Nem hagyja el az uram soha a k�peit. F�lti, hogy ellopj�k. Az ostrom alatt a kukoric�ba dugtuk el a padl�son, azt�n amikor megbetegedett az uram, r��ltettem egy talig�ra, mell�tettem a k�peket �s betoltam a csongor�di k�rh�zba. De az�rt nincs �m itt minden k�p – fordul suttog�ra a hangja.
-Azt a tizen�t darabot, amit deklire festett, nem tudtuk elhozni, csongr�don helyeztem el. Persze, � azt hiszi, hogy valahol az is itt van bepakolva, de ne tess�k neki sz�lni.

Ezt k�nnyen meg�g�rj�k, hiszen a meghatotts�gt�l t�nyleg nem igen tudunk sz�lni. Csak tisztelettel �llunk az el�tt a fest�m�v�sz el�tt, aki egy percre sem szakadt el a n�p�t�l �s akinek �letm�v�t l�tva, minden hit�nkben meger�s�d�nk…