Rudnay mellett m�g k�t fest�re gondoltam. Koszta J�zsefre �s Iv�nyi Gr�nwald B�l�ra. Rudnay, akivel sokszor besz�lgettem err�l a dologr�l, Koszta J�zsefet aj�nlotta k�l�n�sen, mint akinek k�peiben a legszebben �s legm�lyebb zeng�ssel jut kifejez�sre mindaz, ami teljesen fedezi az �n elk�pzel�semet. Iv�nyi �zig-v�rig val� magyars�ga pedig nagyon beleillett volna az egy�ttesbe. Az volt a tervem, hogy ennek a h�rom magyar m�v�sznek legkiv�l�bb alkot�saib�l k�lf�ld�n rendezek ki�ll�t�sokat. Ezekhez a ki�ll�t�sokhoz nagy rem�nyeket f�ztem �s meg voltam gy�z�dve arr�l, hogy �gy erk�lcsileg, mint anyagilag j� eredm�nyeket fogok el�rni. Legf�bb ideje volt, hogy valaki elhat�roz�an beleny�ljon a magyar m�v�szet propag�l�s�ba, hiszen az els� vil�gh�bor� alatt �s az azt k�vet� �vekben meglehet�sen el voltunk z�rva a k�lvil�gt�l, �s a nagyb�nyai iskol�n kereszt�l be�rett magas n�v�j� magyar m�v�szetnek nem volt alkalma, hogy ragyog� �rt�keit a k�lf�ldnek bemutassa. Hogy helyesen l�ttam a dolgokat, annak legjobb bizony�t�ka, hogy az 1925-ben Mil�n�ban megrendezett nagysiker� Rudnay ki�ll�t�s ut�n maga a korm�ny vette a kez�be a k�lf�ldi ki�ll�t�sok rendez�s�t. Sz�val Rudnay Koszt�t aj�nlotta a legmelegebben, ami �rhet� is, hiszen m�v�szet�k egy gy�k�rb�l fakadt, mind a ketten a legjellegzetesebb kifejez�i voltak annak, amit v�rbeli magyar pikt�r�nak nevez�nk. Koszt�t akkor m�g nem ismertem szem�lyesen. Rudnay m�term�ben tal�lkoztunk el�sz�r. Alacsony, z�m�k kis emberke volt Koszta, er�s �llkapoccsal �s hatalmas fogazattal. Szinte �rezni lehetett, hogy hogyan harapja sz�t a garast a fogaival. Eg�sz l�ny�b�l �radt a kapzsis�g, a sokat n�lk�l�z�tt ember kem�nys�ge �s sz�v�ss�ga. Kicsi, ravasz szemeivel nagyon bizalmatlanul n�zett r�m, a k�zel k�t m�ter magas, atl�tatermet� emberre. Hosszas t�rgyal�s ut�n meg�llapodtunk a szerz�d�s egyes pontjaira n�zve, azonban elt�r�en a Rudnay szerz�d�st�l, a vele k�t�tt szerz�d�s id�tartam�t csak �t �vre �llap�tottuk meg. Akkor m�g nem tudtam, hogy ezzel a szerz�d�ssel s�lyos terhet, sok zaklat�st vettem a nyakamba. Koszta nagyon bizalmatlan term�szet� ember volt, �s ez a bizalmatlans�ga sok kellemetlen percet szerzett nekem. Sz�val Koszta, mint ember nem volt t�ls�gosan elragad�, de ann�l nagyszer�bb volt, mint m�v�sz, akit igaz�n �rt�kelni csak fest� kolleg�i tudtak. Eszembe jut az �sszehasonl�t�s amit egy k�s�bbi id�ben Kosta festm�nyeivel kapcsolatban besz�ltek. Amikor a h�res cig�nypr�m�sok, R�cz Laci, Radics B�la, Magyari Imre �s a t�bbi nagy n�pzen�sz cig�nyzen�t akartak hallgatni, elmentek a N�psz�nh�z utc�nak egy kis kocsm�j�ba, ahol az �reg Zsiga b�csi br�cs�zott. �gy senki sem tudott muzsik�lni, mint a Zsiga b�csi. A cig�nypr�m�sok r�vedez� szemekkel hallgatt�k a br�cs�b�l kicsalt �si hangokat, �s folyton mondogatt�k egym�snak: „ Hej, az a Zsiga b�csi, az tud csak igaz�n muzsik�lni!”, ami a legh�resebb cig�nypr�m�sok r�sz�r�l igaz�n a legnagyobb elismer�st jelenti. Valahogy �gy volt Koszta pikt�r�j�val is. Maguk a fest�k m�lt�nyolt�k legjobban m�v�szet�t. �n magam sem tudtam soha eld�nteni, hogy a k�t m�v�szem k�z�l melyiket szeretem jobban, pedig Rudnay pikt�r�j�nak �n voltam a legnagyobb rajong�ja. �gy indult el Koszt�val val� �sszek�ttet�sem. Nagyobb id�k�z�kben adott �t k�peket. M�r szerz�d�s�nk kezdet�n �rezhet� volt p�nz�nk roml�sa �s ez�rt �gy �llapodtunk meg, hogy a k�pek �r�t esetr�l-esetre az �tad�s alkalm�val fogjuk meg�llap�tani. Valahogy mindig megegyezt�nk, �gy hogy az �rak tekintet�ben nem voltak l�nyegesebb differenci�k k�z�tt�nk. Koszta Szentesen lakott �s legf�bb v�gya – �let�nek nagy c�lja – az volt, hogy Szentes k�zel�ben egy bels�s�ges kis tany�t vehessen mag�nak. Err�l sokszor besz�lgett�nk, �s �n er�sen biztattam, hogy �sszek�tet�s�nk eredm�nyek�ppen meg fogja szerezni a kis tany�t. Meg is szerezte, sokkal r�videbb id� alatt, mint ahogy gondoltuk �s egy 18 holdas bels�s�g gazd�ja lett. Ott �lt a tany�n �s ott festette azokat a ragyog� tanyai k�peket, sz�lmalmokat, kukoricat�r� l�nyokat. �s ezeken a k�peke minden�tt izz� feh�rek �s v�r�s�k ragyognak az alf�ldi naps�t�sben. K�lf�ld�n rendezett ki�ll�t�sokon minden�tt felt�ntek Koszta k�pei, k�l�n�sen Hollandi�ban a sajt� a legnagyobb elismer�ssel �rt r�luk. A barcelonai nemzetk�zi ki�ll�t�son „ R�zs�s le�ny „ c�m� k�p�vel a harmadik d�jat nyerte. Izz� sz�nei, a magyar telev�ny �serej� zeng�se �s az a bizonyos valami, ami – hogy zenei nyelven fejezzem ki magamat – mint egy magyar szimf�nia �radt k�peib�l, sz�val azaz idegen, ismeretlen hang, sz�n, temperamentum volt az, ami k�lf�ld�n Koszta k�pein�l a legnagyobb �rdekl�d�st v�ltotta ki. Ezt a vil�got odakinn nem ismert�k �s szinte megd�bbentek Koszta sz�neinek k�l�n�s t�z�t�l �s forr�s�g�t�l, Rudnay szenved�lyes sz�les ecsetkezel�s�t�l �s bety�rjainak szilaj v�gtat�s�t�l. Igen, �gy k�pzeltem el a h�rom magyar fest�t, akikkel bej�rom a f�l vil�got. A harmadik fest� azonban elmaradt, csak k�s�bb t�nt fel Nagy Istv�n szem�ly�ben. Iv�nyival, akinek ig�nyes, k�ltekez� �letm�dja nagy �sszeg� befektet�st jelentett volna, nem tudtam megegyezni. Nagy t�k�vel nem rendelkeztem, �gy hogy h�rom fest�nek a menedzsel�se t�lhaladta volna anyagi er�met. Hiszen Rudnay �s Koszta menedzsel�s�t is csak �gy mertem v�llalni, hogy b�ty�m, aki annak idej�n az egyik legnagyobb textilgy�rnak az igazgat�ja volt, biztos�tott arr�l, hogy a menedzsel�shez sz�ks�ges �sszegeket mindenkor rendelkez�semre fogja bocs�tani.

Most pedig megpr�b�lom Koszt�t, mint embert jellemezni. Egy sz�p napon, a kora reggeli �r�ban be�ll�tott hozz�m Koszta J�zsef. Arca nagy nyugtalans�got �s izgalmat �rult el. Abban az id�ben er�s infl�ci� volt �s eg�sz Budapest t�zsd�zett. Els� pillanatban megijedtem �s sietve megk�rdeztem, hogy nincs-e valami baja? H�t igen, Koszt�nak nagy baja volt. S�lyos szemreh�ny�sokat tett nekem, hogy mi�rt nem figyelmeztettem, hogy �rt�kpap�rokon rengeteg p�nzt lehet keresni., �s hogy m�r eddig is sok j� alkalmat mulasztott el, mivel a r�szv�nyek �rai �lland�a emelkednek. �n soha �letemben nem j�tszottam a t�zsd�n, engem ez az eg�sz infl�ci�s hajsza nem �rdekelt. „N�zd Koszta” – mondottam neki – „ ez nem neked val� dolog, az ilyesmi sok izgalommal j�r, mivel megt�rt�nik n�ha, hogy a pap�rok �rai nemcsak felfel�, hanem lefel� is mennek. Sokkal okosabba, ha k�peket festesz, az sokkal t�bbet jelent neked anyagiakban, mint holmi t�zsdei nyeres�g.” Nem b�rtam meggy�zni �s �llhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy az �n �sszek�ttet�seim felhaszn�l�s�val vegyek a r�sz�re �rt�kpap�rokat. Mit volt mit tennem, elmentem vele egy bankigazgat� �smer�s�mh�z, aki szint�n ugyanazt aj�nlotta Koszt�nak, amit �n, t. i., hogy fessen sz�p k�peket, ami sokkal okosabb s hasznosabb dolog. Koszta azonban kitartott elhat�roz�sa mellett. K�t r�szv�nyt aj�nlott az illet� direktor, a Schlick vasgy�r �s a F�ldhitel Int�zet r�szv�nyeit. A f�ldr�l l�v�n sz�, az ut�bbi nagyon tetszett Koszt�nak. Egy k�t�s ezekb�l a pap�rosokb�l 25 darabot jelentett. Eg�szen jelent�ktelen kis �sszegr�l volt sz� �s Koszta megrendelte a pap�rosokat. Akkor m�r voltak n�mi tapasztalataim Koszt�val �s �vatoss�gb�l �n is rendeltem egy-egy k�t�st – zsiv�nybecs�letb�l – nehogy egy �res�s eset�n engem okoljon anyagi roml�s��rt. J�l sejtettem. Egy szeles tavaszi reggelen – mindig kor�n reggel j�tt – heves csenget�s �bresztett fel legjobb �lmaimb�l. Koszta �llt az ajt�ban feld�lt �br�zattal �s k�ts�gbeesetten n�zett r�m. „Tam�s, a pap�rok esnek „ rebegte elhal� hangon. „Mi lesz most?” – „ H�t mi lesz, majd �jra felmennek.” – „ De k�rlek, ez lehetetlen, hiszen �gy r� fogok fizetni. „ – „ Mondtam neked, hogy ne j�tssz�l a t�zsd�n, nem neked val� az.” L�tva, hogy nem tud megnyugodni, azt propon�lta neki, hogy adja �t nekem a k�t k�t�s pap�ros�t, �s ugyanolyan �ron megveszem t�le, mint ahogy � vette azokat �s �gy semmif�le k�rosod�s nem �ri. Untam m�r a dolgot, torkig voltam vele, hiszen nem �n akartam, hogy pap�rosokat vegyen. �gy l�tszik valami ravaszs�got sejtett aj�nlatomban, biztosan azt hitte, hogy j� �rtes�l�seim vannak �s a pap�rok �rai r�videsen rohamosan emelkedni fognak. Nem fogadta el propoz�ci�mat, hanem nagy dohogva elt�vozott. Ez a jelent kisebb nagyobb v�ltoz�sokkal m�g n�h�nyszor megism�tl�d�tt �s �n �tkoztam azt a napot, amikor Koszta unszol�s�ra elmentem vele r�szv�nyeket v�s�rolni. Nemsok�ra azut�n Koszta ragyog� arccal �ll�tott be hozz�m. „Tam�s, a pap�rok �rai felfel� mennek.” Ezt �gy mondotta, mintha �let�nek legszebb �g�rete v�lt volna val�ra. Nekem sohasem voltak �rt�kpap�rjaim, nem �rdekelt az �rak hull�mz�sa, de most nagyon �r�ltem Koszta h�r�nek, tudva, hogy az �remelked�s megnyugtatja �t �s nem fog t�bbet k�nozni nagyszab�s� t�zsdei tranzakci�j�val.

Koszta kapzsis�ga �s p�nz�hs�ge �letm�dj�ban is megnyilv�nult. Annakidej�n mes�lt�k, hogy egy id�ben nagyon rosszul ment a sora, k�peit egy�ltal�n nem vett�k, �s sokat n�lk�l�z�tt. Reggel megvette az „�t�rt lipt�i t�r�t” (akkoriban j� nagy adagot adtak ez�rt a p�nz�rt) egy darab kenyeret, �s megvolt a napi kosztja. Amikor velem dolgozott, komoly sz�p p�nzeket keresett, de ez a k�r�lm�ny nem sokat v�ltoztatott �letm�dj�n. Ha Pesten volt dolga, hazulr�l mag�val hozott egy tarisznya ennival�t �s abb�l „K�k flask�hoz” c�mzett vend�gl� – nagyon j� bora volt a K�k Flask�nak – ott eb�delt mindig Koszta. El�vette tariszny�j�b�l a „cub�kot” �s k�t deci bor mellett j��z�en elfogyasztotta.

Nekem sok neh�zs�gem volt Koszt�val, mivel t�zsdei nyeres�ge ut�n alig tudtam lef�kezni t�lzottan nagy ig�nyeit, m�r tudni illik a k�pek �rait illet�leg. Sok mindenf�le m�s baj is volt vele. Engem k�l�n�sen az a nagyfok� bizalmatlans�g b�ntott, amely minden alkalommal ki�tk�z�tt bel�le. �gy azut�n egy cs�pp kedvem sem volt ahhoz, hogy Koszt�nak k�lf�ld�n �n�ll� ki�ll�t�sokat rendezzek, mivel tudtam,hogy abb�l csak nagy kellemetlens�geim lesznek. K�l�nben is, amikor aktu�lis lett volna a dolog, Rudnay mil�n�i �s z�richi ki�ll�t�sa ut�n az eur�pai orsz�gokban fel�t�tte a fej�t a t�lzott nacionalizmus, mely f�leg k�lf�ldi m�v�szekkel szemben nyilv�nult meg a leger�sebben. Csak saj�t fest�ikt�l v�s�roltak, idegen fest�k el�l pedig elz�rk�ztak. �gy terveztem, hogy Rudnay z�richi ki�ll�t�sa ut�n Londonban rendezek egy Rudnay Koszta egy�ttes ki�ll�t�st, azonban a fentebb eml�tett okokt�l eltekintve m�s dolgok is megnehez�tett�k annak megszervez�s�t. Legf�k�ppen p�nz�gyi dolgok. Az a Gal�ria, amellyel ki�ll�t�s rendez�s dolg�ban t�rgyaltam, k�tsz�z fontot k�rt a helyis�g�rt. Azon k�v�l a lapok kritik�i �s rekl�mjai is sok p�nzbe ker�ltek volna. Minden sort meg kellett volna fizetni, nem sz�lva a sz�ll�t�s, az ott �l�s, reprezent�l�s k�lts�geir�l. Le kellett h�t mondanom tervemr�l. Koszt�val val� meg�llapod�somat k�z�s megegyez�ssel megsz�ntett�k. Egy nagyobb p�nz�sszeget fizettem neki az�rt, hogy el�lljon a szerz�d�st�l.

Amiket itt elmondottam, az Koszt�ra, az emberre vonatkozik, m�v�szete az eg�szen m�s lapra tartozik, annak igazi m�ltat�ja �n nem is lehetn�k. 1948-ban rendezt�k az utols� Koszta ki�ll�t�st, a Nemzeti Szalonban. Koszta felj�tt Pestre, hogy r�szt vegyen a tisztelet�re rendezett �nneps�gen. A ki�ll�t�son megjelentek a m�v�szeti vil�g hivatalos k�pvisel�i �s sok fest�koll�ga, akik mind sz�vb�l gratul�ltak Koszt�nak. Az �reg mester akkor m�r 90. �v�t taposta. A ki�ll�t�s megnyit�s�nak napj�n �n is elmentem a Szalonba. Hossz� �vek ut�n ott tal�lkoztam �jra �s utolj�ra Koszt�val. S�lyos betegs�g�nek nyomai megl�tszottak rajta, szinte �rezni lehetett k�zeli elm�l�s�t. Az �gy is kis feje eg�szen �sszezsugorodott, arca fak� �s foltos volt, besz�de akadozott. Kicsit felid�zt�k a m�ltat �s �n hirtelen minden �tmenet n�lk�l �gy sz�ltam hozz�: „Mondd Koszta, hogy volt�l megel�gedve az �n menedzsel�semmel?” Koszta r�m n�zett sz�r�s kis szemeivel, levette a kalapj�t, egy kicsit meghajolt �s azt mondotta: „Nagyon meg voltam el�gedve.”

�rdekes �s szinte hihetetlen, hogy az egyetlen komoly, nagy elismer�st m�gis Koszt�t�l kaptam. Ilyen sz�p akkorddal v�gz�d�tt Koszt�val val� �sszek�ttet�sem. No, tal�n m�gsem voltam olyan nagy kizs�km�nyol�, mint ahogy azt a menedzserekr�l �ltal�ban hiszik. Koszta j� bizony�tv�nyt adott r�lam, s ez igaz�n nagydolog volt.