Nem adják ki a szentesieknek a fővárosi Kerepesi temetőből Koszta József festőművész földi maradványait. Ezt azzal indokolták, hogy a nemzeti sírkertben örökös védelem alatt áll a sír. A város díszsírhelyre, felesége mellé temetné a festőművészt Szentesen, ahol múzeumot, iskolát, utcát neveztek el róla. A kegyeleti szakértő szerint méltányossági kérelemmel még fordulhatnak a szentesiek a kegyeleti bizottsághoz. Szirbik Imre polgármester még nem döntött az ügyben.

Szentesi lokálpatrióták kezdeményezték hónapokkal ezelőtt azt, hogy a város hozassa haza a fővárosi Kerepesi temetőből Koszta József földi maradványait, és a szentesi Kálvária sírkertben temessék díszsírhelyre. Ebben a temetőben nyugszik a Kossuth-díjas festőművész felesége, Szeifert Anna, s a lokálpatrióták azt szeretnék, ha közös sírba kerülhetnének. Nagy Zsolt, a Tájak, korok, múzeumok nevű mozgalom tagja rendszeresen gondozza Szeifert Anna nyughelyét. Az Együtt Szentesért Egyesület társelnöke, Széchenyiné Csergő Judit korábban azt mondta lapunknak: azért szeretnék méltó helyen újratemetni az 1949-ben elhunyt Kosztát, mert a művész végrendeletében a városra hagyta a festményeit, a házát és a berekháti tanyáját. A civil szervezet már közadakozási akciót is kezdeményezett a hazahozatallal járó költségek fedezetére. Jelentkeztek is vállalkozók, akik Szentesre szállítanák a festőművész földi maradványait.

A Tájak, korok múzeumok szentesi csoportjának vezetője, Lantos Imre kutatómunkája során kiderítette, hogy a budapesti sírkert nyilvántartása szerint Koszta József egy jelöletlen sírban nyugszik egy félreeső helyen a Kerepesi temetőben. Maga a síremlék viszont a kegyeleti hely másik részén volt. Oda jártak rendszeresen az emlékének adózni a szentesiek. Lantos azt mondta: ezt a síremléket vitték át 2005-ben arra a félreeső helyre, ahol Koszta halála óta nyugszik.

A város képviselő-testülete februárban úgy döntött: hazahozatja a festőművészt. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak írott levelükben kérték, engedélyezzék Koszta József földi maradványainak hazahozatalát a Kerepesi temetőből. Választ a mai napig nem kaptak.

Lapunk megkereste a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság titkárát. Radnainé dr. Fogarasi Katalin elmondta, a 11 tagú grémium már meghozta az egyhangú döntését: nem ad helyt a szentesiek kérésének.

Arra hivatkoztak: a Kerepesi temető nemzeti sírkert, amely örökös védelem alatt áll. A titkár állítása szerint a bizottság tavaly újíttatta fel egymillió forintért Koszta síremlékét. Az 1999 óta működő bizottság titkárának arról nincs tudomása, hogy 2005-ig nem Koszta József nyughelye fölött volt a síremlék, amelyről Mihály Béláné, a szentesi polgármesteri hivatal művelődési irodavezetője azt mondta: a város készíttette annak idején, és a temető restaurátora az önkormányzat költségén rendben tartotta. Szerinte legfeljebb a síremlék áthelyezésére kellett költenie a bizottságnak.

A kegyeleti bizottság titkára szerint még nem fordult elő, hogy fellebbeztek volna a döntésük ellen. Kivételt csak akkor tesznek, ha a család fordul hozzájuk kérelemmel. A Koszta házaspárnak azonban nincs leszármazottja, nem született gyermekük, nem él családtagjuk.

Szirbik Imre polgármester lapunktól értesült a kegyeleti bizottság határozatáról. – Nagyon meglep a döntés. Ha megkapjuk írásban a határozatot, mérlegeljük, mit tehetünk – mondta a polgármester. Antal Ferenc kegyeleti szakértő, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének alelnöke szerint méltányosságból még mindig kérhetik a szentesiek Koszta József földi maradványainak hazahozatalát.

Tornyait újratemették

Az alföldi festészet másik kiemelkedő alakját, a hódmezővásárhelyi Tornyai Jánost ugyancsak a fővárosi Kerepesi sírkertben temették el – 1936-ban. Varsányi Attila levéltár-igazgatótól tudjuk: a vásárhelyi tanács 1984-ben kezdeményezte a festőművész maradványainak hazahozatalát. Egy év múlva megtörtént az exhumálás, majd a vásárhelyi Kincses temetőben helyezték örök nyugalomra Tornyai János és felesége földi maradványait. Síremléküket 1986 szeptemberében avatták fel.

Koszta József festőművész

1861-ben Brassóban született.
1882–83-ban a bécsi akadémián tanul, majd a következő években a budapesti mintarajztanodában Lotz Károly és Székely Bertalan növendéke volt.
1891-ben ösztöndíjjal Münchenbe ment.
1920-tól már jórészt Szentes melletti tanyáján élt, ott festette jellegzetes drámai tájait, a paraszti életet. 1937-ben a Szinyei Társaság tiszteletbeli tagja lett.
1948-ban Kossuth-díjat kapott.
1949-ben Budapesten halt meg.