A művész idegenkedett a pénztől. Többnyire úgy vásárolt, hogy az árúért képet adott. Ha megjelent a városban, felesége, Annuska hat lépés távolságban követte, és mindig nála volt a pénz. Ellene volt minden nyomtatott irománynak. Még a madridi díszdiplomáját is figyelmen kívül hagyta. Az inflációs időkben még egy tányér levesért is lehetett Koszta képet szerezni. Abban az időben is azért jó ára volt alkotásainak. Az Ernst Múzeumban, a kiállításán két képéért fél kiló tört aranyat adtak az aukciós licitáláson. Sólyom Sándor, Koszta szakértő mondta, hogy volt olyan kép, amiért 30 mázsa fát hordott be a művésznek.

Az utóbbi tíz évben nem volt aukció Koszta festmények nélkül, összesen 36 került kalapács alá. Érdekes a képek ármozgása. Csak néhány volt közöttük, amely kikiáltási áron talált gazdára. Többségükre magas licit alakult ki. A „Labdarózsák” című festménye 1989-ben , a kikiáltási 70 ezer forinttal szemben négyszeres áron kelt el. Ugyanzen az aukción a „Kukoricatörés”-ért 550 ezer forintot adtak.

Miért drágák a Koszta képek? - A debreceni Koszta kiállításon mondták. – Koszta jellegzetes magyar festő. A paraszti élet kellős közepén alkotott, Szentes határában, tanyáján. Az ő magyar egyéniségét nem ütötte át más hatás. Az ötvenes években a politikai kurzus otrombaságai Kosztát is elérték. A „Sepregető asszony” című képét azért zsűrizték ki, mert nem kívánatos pesszimista hangulatot sugárzott a munkás paraszt hatalom délibábos propagandája között.

A festmények az adott korszak kiváló gazdasági hőmérői is. A szentesi múzeumbarátok az aukciókon azt tapasztalják, hogy a pénzes emberek pénzük egy részét értékes festményekbe fektetik be.

A szentesi múzeum nemcsak a 34 Koszta-képpel gazdag,hanem élettörténetének irataival és emlékeinek a megőrzésével is.

„Koszta kisajátítása” címmel dokumentum kiállításnak adott helyet a városi könyvtár. A rendezők bemutatják a Koszta Józsefről készült fényképeket, újságokat, méltatásokat és a művész barcelonai aranydiplomáját.

A kiállítás címe sokakban értetlenséget keltett. A „kisajátítás” értelmezése elgondolkodtató, figyelmet igényelt. Sokan sokféle célra próbálták kisajátítani Koszta különcségét, szerénységét és szentesieségét. Innen ered a kiállítás címe.

A Magyar Alföld 1947-ben Koszta kommunista érzelmeiről közölt egy cikket. – A kultusz államtitkár 1948-ban a művész kiállításán azt mondta: Kosztában a magyar népi demokráciát ünnepeljük. (Szabad Művészet) – A demokrácia Kossuth-díjjal gondoskodott a művészről (Szivárvány, 1948). Koszta nem politizált, a kitüntetéssel járó pénzt vissza akarta küldeni. Az elismerésre az volt a válasza: „Az én örömöm a munka”.

Koszta Józsefet egész Európa művészetéért ismerte el, és nem akasztott rá politikai címkéket. A tárgyilagos kritikusok itthon is a művészete, a magyar Alföld, a szentesi táj és tanyavilág hiteles ábrázolásáért hajtottak előtte fejet. Talán legtalálóbb Elek Artur minősítése „Az Újság” 1915. március 13-i számában.

„Ez a kitűnő művészünk az árnyékból, a világosságból, a földből, mindenből, amiben szín van, a velejét tudja kivenni a színeknek.”