Az épület múltját bemutatva adózunk az egykori gazdának a szentesi Kosztának. Íme. Egyébként Kuti Feri bácsi egykori felesbérlő elmesélése alapján tudom lentieket: - Úgy esett, hogy amikor Vekerháton Piti Mariska néni féle birtokot szétmérték ott kapott Koszta művész úr tizenöt hold földet. Több évi keresete futotta ki a tanya árát, melynek kemény derekú akácok és hajlós ágú szomorú fűzfák ölelték körbe az udvarát. Az istálló egyik végében állt a műterem, míg az épület másik felében jószágok laktak. A műterem féltett kincse volt a művész úrnak. Nem engedet be senkit oda és nem is beszélt senkinek sem róla. Egyébként él az ismerősök emlékezetében máig is a Koszta. Valamint a türelmetlen, izgága jelzők is megmaradtak rajta.

Feri bácsi mondta, hogy a művész úr soha nem tudta eldönteni, hogy Annuska a felesége, és a fogadott napszámosok, hogyan dolgoznak a földeken? Jól-e vagy csak éppen eltelik rajtuk a nap? Tőle – mármint Feri bácsitól kérdezgette: ezt miként, és azt hogyan? Koszta József a színek, fények harmóniájában élte át a paraszti élet verejtékkel átitatott különös mivoltát. Szántó- vető ember Vekerháton, aratók Felsőréten és így tovább. A magas művészet leges csúcsára emelte az itteni tájat, benne a munkát…

A Koszta tanyára visszatérve, egy kőműves foglalkozású egyén kapta az illetékes hivataltól évekkel ezelőtt meghatározott időre bérbe. Közben a tanya körül lévő terület „átszállt” az árpád Szövetkezet tulajdonába. Majd a földkárpótlási „játék” meghagyta a földet, tanyástól az úgynevezett „kivett” földek kategóriájában. Így sem a tanyára, sem az alatta lévő egy hold földre nem licitálhatott senki. Vagyis hiába a rendszerváltás, hiába a földkárpótlás a tanya körül megállt az élet, arathatott tovább az enyészet. Az idő vasfogai rágták a tetőt, a falakat. A művész úr egykori „műterméből” semmi sem maradt…

S egyik hideg januári végi napon, a rogyadozó tanyában lévő égő kályhából kipattant szikra, az addigi vajúdást megoldotta. A tűz hatására elszenesedett a födémszerkezet. Így könnyebben és hamarabb bekövetkezik a végleges pusztulás. Nincs közöttünk olyan aki megmenthetné – aki meg tudná menteni – a szentesi Koszta tanyát.