Szabó Tamás kezét és hozzáértését dicséri Szegeden a Hõsök kapujának mûvészi rekonstrukciója, valamint az a két nagyméretû festmény restaurálása, amelyek Kossuth Lajost és Széchenyi István ábrázolják, és amelyeket a közelmúltban helyeztek vissza eredeti helyére, a szegedi közgyûlés termébe.Szabó Tamás elmondta, helyesli, hogy nem Szegedre szállították el a képeket: ott ugyan optimális technikai feltételekkel ellátott mûhelyben tudná a képek állapotát javítani, azonban Kosztát ma már félteni kell attól, hogy illetéktelenek kezébe kerül, vagyis ellopják, s a szállítás gyakorlatilag sem kedvez a képek állagának, amelyen pedig van javítanivaló. Vészhelyzetben nincsenek a festmények, de rászorulnak a restaurálásra: négyzetcentiméternyi felületeken pörgött le a festék, a penészesedéstõl, gombásodástól is meg kell õket menteni, s nem elhanyagolható a képkeretek javítási munkája sem. Lapunk munkatársa a helyszínen megtudta azt is, hogy immár megfelelõ klimatikus viszonyok között "tárolják" és állítják ki Koszta József képeit a múzeumban, egyenletes a hõmérséklet és a levegõ páratartalma. Vörös Gabriella, a megyei múzeum igazgatója (vendéglátóként) ezen az estén sem engedte el a betérõt olyan ajándék nélkül, amely szorosan kapcsolódik a Koszta József Múzeumhoz, s a múzeum történetéhez. A kiadványban olvasható, hogy mikor és milyen körülmények között jutott hozzá Szentes város az Alföld festõjének nagy értéket képezõ mûveihez: legelõször 1958-ban, amikor az örökösök könynyedén, egyszerû üzleti tárgyalás után adták el a városnak a képeket, amelyeket az a múzeumnak adományozott, 29 képet. Az eltelt idõben aztán gyarapodott a festmények száma. Koszta József ma keresett a mûvészeti piacon, aki ma Koszta-képet birtokol, az jelentõs vásárlási erõre számíthat. Életében nem számított érdemesnek Koszta, annál inkább azzá volt halála után.< p>